Németh S.

Állandóan ezt a kérdést teszik fel az ismerőseim, mintha lenne értelme.
Budapest olyan, mintha nemrég 20 kisvárost összegyúrtak volna, de előtte 30 évvel beszerezték az összes tömegközlekedési járművet. Egyetlen különbséget vettem észre, a nyugdíjasok fel vannak spannolva.

Megáll a Nyugatinál a metró, és alig merek kiszállni, mert az ajtó másik oldalán három idős néni néz velem farkasszemet (szerencsére nagylelkűen kiengedtek).

A munkahelyemhez közeli vegyesbolt előtt egy bácsi rugdossa az ajtót, és kiabál: "Miért nincsenek nyitva? Hiszen karácsony van!".
Pár másodperc múlva megérkezik a bolt vezetője, és rezignált hangon megjegyzi: "Még nincs karácsony. Tessék várni, nyitom az ajtót."

Azt természetesen megértem, hogy az idősebb korúak sietnek a felszállással, kell az ülőhely. Amiért egy kicsit mérges vagyok, ha leszállásnál is elém tolakodnak, vagy ha úgy állnak az ajtóban megállónál mintha le akarnának szállni, én  pedig türelmesen várok, amíg nem csönget a busz.

Ha a kérdés az lett volna, milyen az életem Pesten, arra lényegesen egyszerűbb válaszolni: Életem még nincs, csak munkám.